Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZÉSEK

Ár:
3.990 Ft
3.072 Ft
Kedvezmény: 918 Ft
Kedvezmény: 23%
Cikkszám: 147467
ISBN: 9786155662669
Központi raktár: Előjegyezhető (6-12 munkanap)
Boltjainkban: Előjegyezhető (6-12 munkanap)
Menny.:Darab

Ingyenes szállítás 10.000 Ft feletti rendelés esetén

Kisker vásárlóknak INGYENES szállítás 10 000 Ft felett.

Nagyker vásárlóknak INGYENES szállítás 50 000 Ft felett.

Tartalom és részletes adatok

Termék tartalma: "Valahogy átvészeltük 1945 nyarát is.""

Talán a legfontosabb erdélyi női emlékírás Augusta Paton eddig kiadatlan önéletrajza, amelyben a két világháború közötti és az azt követő időszak páratlan krónikáját olvashatjuk Görögországtól Erdélyig, ""Marosvécstől Brâncoveneşti-ig"". Vagyis az 1945 utáni román időszak ugyanúgy része az írásnak, mint a görög szigetvilág, ami a gyermekkor helyszíne volt. A román államosítás, a szekuritáté, a Duna deltába hurcolások és a kitelepítések történeteinek bemutatása sem maradt ki, ahogy a színházi és kulturális élet megnyomorítására tett pártállami kísérletek részletezése is helyet kapott az emlékezésben. A skót-görög származású Augusta Marosvécs urához, báró Kemény Jánoshoz ment feleségül a mezőségi Gyekén, s hosszú időn keresztül, 1944-ig együtt szervezték az Erdélyi Helikon találkozóit. Tudjuk: ez egyben Erdély legfontosabb kultúrtörténet időszaka is. A kultúrhistória mögött Bánffy Miklós, Kós Károly, Makkai Sándor, Dsida Jenő, Berde Mária, Szilvássy Karola is megjelenik számos más erdélyi híresség mellett, ugyanakkor a korabeli Kolozsvár, Marosvásárhely és Marosvécs pezsgő életének részleteiről is sokat elárul az eredetileg angolul lejegyzett memoár. A marosvécsi találkozók hátterében kibontakozik egy kivételes női sorstörténet is, hiszen Augusta Erdélyben tanult meg magyarul, Bánffy és Kós mellett képezte magát irodalomból, kultúrából, s olyannyira megszerette Erdélyt, hogy a kommunizmus idején sem hagyta el a Maros vidékét: egészen haláláig Marosvásárhelyen élt szegénységben. Kiadatlan naplója felbecsülhetetlen érték, nem csak Erdély és Erdély története iránt érdeklődőknek.
""1945: Mielőtt János visszajött volna, fogtam a gyerekeket és beköltöztem Vécsre, a gazdasági intéző kicsi házába, ami üresen állt. Szalmát tettünk a földre, és azon aludtunk. Másnap mindenki tetvesen ébredt. Még mindig tele volt tetűvel, amit az oroszok hagytak maguk után. De sikerült kitakarítani. Visszakaptunk a falusiaktól néhány bútordarabot, amit elvittek a kastélyból megőrzésre. Vettem egy tehenet, és elkezdtünk élelmet termelni. Idős hozzátartozóink is oda költöztek, hárman egy szobába. Mi egy másikban voltunk. De legalább tisztaság volt.
A kastélyból mindent kirámoltak. A németek, mielőtt elmentek volna, kiürítettek minden tollpárnát és lószőr-matracot, gondolom azért, hogy az oroszok ne alhassanak olyan kényelmesen, mint ők. Eltűnt a teljes könyvtár. Heine versei a földön feküdtek, összetépve. Szívszorongató látvány volt. Később, amikor elmentem húst venni a mészárszékbe, szörnyülködve láttam, hogy a mészáros, Creciu, a román papnak a testvére, az antik köteteinkbe csomagolta a húst. Meg se tudtam szólalni."" "

BESZÁLLÍTÓ LÍRA KÖNYV ZRT.
KIADÓ SZÉPMÍVES
NYELV MAGYAR
SZERZŐ BÁRÓ KEMÉNY JÁNOSNÉ AUGUSTA PATON
KÖTÉSTÍPUS KEMÉNYTÁBLÁS
OLDALSZÁM 384

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írja meg véleményét!

Keresés